Mesetár
Cigány
A cigányok királya
Valamikor régen, amikor még tűzokádó, arany patájú lovakat fogtak a Göncölszekér elé, élt egyszer egy furcsa cigányfiú, akit Kartunak hívtak. Kartu egy reggel azzal állt a cigánytábor elé, hogy azt álmodta: ő lesz a cigányok királya. Kinevették érte. Mé ...
A titokzatos Szalizáti
Élt egyszer valamikor régen, amikor még nem tudták az emberek, hogy a felhők esőcseppekből épített palotában laknak, egy árva, cigány kisfiú, akit Szalizátinak hívtak. Szalizáti mágikus kisfiú volt, mert belelátott az emberek gondolataiba. Amikor meg ...
Az aranyhalas lószem tükre
Élt egyszer valamikor régen, amikor még a felhők komor sziklák sötét gyomrában várták, hogy az égre szállhassanak kíváncsiskodni, egy Jasorkorig nevű király. Úgy ált sóhajokból épített palotájában, mint magányos szellő a vad viharokat kavaró felnőtt ...
Doja, a cigány tündér
Élt egyszer valamikor régen, amikor még azt hitték az emberek, hogy az eső a szomorkodó napocska könnye, egy szép cigány tündér, akit Dojának hívtak. Doja egy hatalmas felhőpalotában élt, és onnan figyelte népe vándorlását. Furcsa egy tündér volt, mer ...
Káló
Az örök idők óta világító Nap mesélte az öregasszonyoknál is pletykásabb kósza Szélnek, hogy élt valamikor egy tüzes szemű, jóképű cigánylegény, akit Kálónak hívtak. Káló Rumakurku vajda egyetlen fia volt. Anyja, a szépséges Drudma, a kék gyön ...
Kardana átka
Valamikor réges-régen, amikor még azt hitték az emberek, hogy a Föld lapos, élt egyszer egy gyönyörű cigánylány, akit Karadanának hívtak. Karadana kis kunyhója egy elvarázsolt fűzfaerdőben volt. Aki arra járt, abba még évek múltán is csak hálni járt ...
Noémi, s az elvarázsolt birka
Hegyen, völgyön, dombon át egy hűs patak csordogált. A patak partján élt három testvér: Ada, Sári és Noémi. Se anyjuk, se apjuk nem volt, de még házuk sem, ahol aludhattak volna. Azt ettek, amit találtak, amit a fák, bokrok kínáltak. Vizet a patakból it ...
Trebla és Rebeka
Élt egyszer valamikor régen, amikor még a szekerek kereke négyszögletű volt, egy gazdag kereskedő. Olyan gazdag volt, hogy néha még a király is tőle kért kölcsön, ha megszorult. Tisztelték is nagyon az emberek, ám de nem szerették, mert amerre csak já ...
