Mesetár

 A nyúl az elefánthoz ügetett, s azt mondta neki:

- Tegyünk végre próbát, lássuk, melyikünk az erősebb. Holnap reggel idejövök hozzád a kötél végével. Megfogod, én meg majd a másik végét fogom, lent a folyó partján. Amikor azt kiáltom: hórukk! - nekiállunk és húzzuk. Az majd eldönti, melyikünk az erősebb.

- Rendben van - egyezett bele az elefánt. A nyúl elköszönt tőle, kocogott a vízilóhoz s azt mondta neki:

- Tegyünk végre próbát, lássuk, melyikünk az erősebb. Holnap reggel idejövök hozzád a kötél végével. Megfogod, én meg majd a másik végét fogom, odafönt az erdőszélen. Amikor azt kiáltom: hórukk! - nekiállunk és húzzuk. Az majd eldönti, melyikünk az erősebb.

Másnap elvitte az elefánthoz a kötélvéget.

- Fogd, én meg lemegyek a folyópartra.

A kötél másik végét a vízilóhoz vitte.

- Fogd, én meg fölmegyek az erdőszélre.

Aztán elhelyezkedett kettejük közt, éppen középütt, és nagyot kiáltott:

- Hórukk!

A két behemót nagy állat nekifeszült a kötélnek. Húzták, húzták, végül az elefánt fölhúzta a folyó legszéléről a vízilovat a part peremére.

- Te vagy az? - ámuldozott a víziló  - Azt hittem, a nyúl.

- Te vagy az? - csodálkozott az elefánt is. - Én is azt hittem, a nyúl.

- Becsapott minket a mihaszna - mondta a víziló.

- Be bizony - mondta az elefánt.

- Elrántjuk a nótáját - mondta a víziló. - Megkeressük, és kitekerjük a nyakát.

- Jól van – egyezett bele az elefánt. Útnak indultak megkeresni a nyulat.

A nyúl megijedt, kereket oldott. Szaladt, egy idő múlva döglött antilop bőrére bukkant. A nyúl bebújt az antilop bőrébe. Nem sok idő múlva döng, döbög a föld: jött futva az elefánt meg a víziló. Jöttek, aztán megtorpantak: látják, az antilop alig vánszorog előttük az úton.

- Hát veled mi történt? - kérdezték.

A nyúltól elmélyítette a hangját, s kiszólt az antilopbőrből:

- Hogy mi történt velem? Bosszantottam egy kicsit a nyulat; erre mérgében rám köhintett, s egyszeriben odalettem. Rettenetes jószág a nyúl, rettenetes nagy varázsló. Elég egy köhintése, és végünk van. Óvakodjatok tőle!

Az elefánt meg a víziló egymásra néztek.

- Gyerünk innét - mondták. - Nincs minekünk a világon semmi bajunk a nyúllal.

Azzal eliszkoltak, az elefánt az erdőbe, a víziló a folyóba. Attól fogva az elefánt erdős bozótokban él, a víziló meg a folyóban.