Mesetár

 Volt egyszer egy béka, s ez olyan büszke volt a hangjára, hogy be nem állt a szája, fújta a nótát még éjszaka is.

Volt egyszer egy kabóca, az sem tudott betelni a saját szépséges hangjával, pirkadatkor rázendített, s abba se hagyta másnap hajnalig.

No, ez a két derék énekes egy szép napon összetalálkozott, s nagy versengésbe kezdtek, de sehogy sem tudtak megegyezni, hogy melyikük éneke a legédesebb. 

Már-mát komoly veszekedéssé fajult a vita, amikor a békának mentő ötlete támadt:

- A közelben a vízparton tanyázik a kócsag, kérjük meg őt, hogy legyen döntőbíró!

 A kabóca elfogadta a javaslatot, miért is ne fogadta volna el. Így aztán, hogy egy percet se vesztegessenek tovább azon nyomban felkerekedtek s indultak a folyóhoz.

A kócsagmadár méltóságteljesen ott sétálgatott a sekélyesben, kitartóan kémlelte a vizet, ugyan hol akad egy kis harapnivaló.

A két versenyző dalnok meg előadta neki nagy baját, s kérte a kócsagot, tegyen köztük igazságot. A kócsagmadár szíves örömest vállalta a megtisztelő szerepet, az önhitt énekesek pedig késlekedés nélkül rázendítettek.

- Állj, állj! - szakította őket félbe a bíró. - Gyertek közelebb, ide egészen az orrom elé, hogy jobban halljalak benneteket - mondta és hamiskásan hunyorgott hozzá. A béka ekkor elbizonytalanodott.

- Azért mégse kéne olyan közel menni hozzá! – intette óvatosságra a társát. - Még bizony rossz vége lesz ennek a nagy bíráskodásnak.

Ám a nagyravágyó kabóca nem gondolt semmire, csak egyedül a győzelemre, annyira biztos volt a dolgában.

- Tán megfutamodtál? - kérdezte csúfondárosan a békától.

-  Majd én megmutatom neked, hogy kell szépen énekelni! - fortyant föl erre a béka, és leküzdve minden aggályát, óriási ugrásokkal a kócsag előtt termett. Nyomában a kabócával.

- No, hadd halljuk!- fordult a békához a kócsagmadár. – Előbb te énekelj!

Nem kellett kétszer bíztatni a gőgös énekest. Fújta, fújta egyre elszántabban. Nagy igyekezetében azt se vette észre, hogy a híres bíró a kabócához hajolt, és hamm, bekapta.

- Elég, elég!- állította le a kócsag. – Hadd folyjon a versengés a begyemben! - és zsupsz, lenyelte a békát is. A két elbizakodott vetélytárs nagy árat fizetett a hiúságáért.

A kócsagmadár pedig behúzta az egyik lábát és elégedetten elbóbiskolt.