Mesetár

Amikor Lucifer megtudta, mennyire megapadt pokolbéli birodalmának létszáma, összehívta alördögeit, hogy kimódolják pokolbarántó terveiket.

Először is kitalálták a dohányt. Addig csak olyan kerti díszvirágnak tartotta a népség, akár a vadrózsát, vagy a lapulevelet. Nem is hívták másként addig, mint levél.

Igen ám, de a kisördögnek örökkön úton kellett lenni, ha kenyeret akart keresni. Ha az ördögnek kiadták a munkakönyvét, az anyja kötényében találta menedékét, vagy annak nagykendőjében.

Ment a pokol kisördöge a kenyere után, találkozik egy szegény emberrel, akit történetesen Doh-nak hívtak. Ez volt a neve. Doh. Ne keressük, hogy s mint. Örökölte az apjától. Magyarul kettest jelentett.

Utaztak együtt falvakon keresztül. Beszélgettek, megkedvelték egymást annyira, hogy nem csak tegeződtek, de egyenesen arra jött meg az ápitusuk, hogy rágyújtsanak egy tőtet pipára.

Mivel nem volt pipájuk, addig nézelődtek a sumarasokban, hogy találtak olyan görbe fát, amelyikből pipát sikerítettek. Tüzes dróttal átfúrták a szárát, hogy szeleljen, bicskával mélyesztették a tűzszekrényét, ahol a fűszerszám befogadódik. Amikor ezzel elkészültek, megkérdődött, hogy mit kellene benne égetni. Útjukba esett az eperfa száraz levele. Fogja a tüzet, akár a tapló. De nem olyan jó kis ízű, amilyennek gondolták. Rátöltöttek a kúszó szeder levelével. Ez már valamicsodásabbnak tűnt.

Szívtak töklevelet, köptek róla akkorákat, mint valami tollas pacsirta. Végül, egy kert végén menvén, olyan nagylevelű, sárga, szép, zsíros tapintású valami kívánatos levélre leltek. De akkorára a kisördög kezében készen egy tömet belőle, kínálta az útitársát.

- Nesze, pajtás, ebből gyújts rá, meg van vágva, jól ég. Doh rágyújtott, szívta. Elszédült a levéltől.

Akkorára jött velük szembe egy csóré ördög, kérdi ezektől, mit csináltok? Amire a kisördög elmondta, hogy pipát fabrikáltak, nagyon jól sikerült, tüzeskedtek vele, próbáltak ezt-azt szívni, most éppen Doh hány a levéltől. Azóta Dohány a dohány. De levélnek is levél. Dohánylevél.

Nahát az ördögök látták, hogy ezzel a dohánnyal sok embert összeverbu­válnak a pokol létszámának emelésére.

Kitanulmányozták, a pora is különös titokkal rendelkezik. Porrá törték, kostökzacskóban, szaruszelencékben kínálgatták nagy előszeretettel a bará­tok kolostoraiban, abban a hitben, ha a tüsszögés ettől a dohányportól elfogja a barátot, hát megemlegetik a Magasságost.

Fordítva sült el.

A barát, ahányat tüsszentett a tubáktól, mert idegenül tabak a dohány, a pora a tubák, ami tán abból szalad, hogy a tubába tömni, azaz a trombitába, ami az orrnak a póri népek közötti beceneve, szóval, amikor trüsszent a barát, Istent káromolja. De itt nem lett nagy üzlet az ördögöknek, mert ha a gvárgyián tüsszentett a tubáktól, az egész kolostor zengte: adj Isten, egész­ségére!

Na, terjesztették a köznépek soraiban. Itt megcsurrant a bűn patakja. Egy iparűző falusi foltozó varga, mert a tubák csiklandozta nemcsak az ormányát, de iparosi önérzetét is, hát magánál hordta a tubákos pikszisét, s miközben a maga tubájába is töltött belőle, fölszívta a felső emeletre, szeme könnybelábadt az élvezkedéstől, nem sajnálta a falubeli kanászmestertől sem, aki teljes harci díszében pásztorította kifelé reggelente a csürhét. Ilyenkor már nyüzsög a falu, a kanászmester is büszke volt a foltozó varga barátságára, aki egyik talpával a másik lábának a szárát simogatva akaratla­nul is a barátság jelét mutatta, meg a jó érzésekét, akár a kutya, ha a farkát csóválja, s bár mit sem tudott a tubákról, a varga kínálása, mutatása után két orrlukra vette a port, fölszívta nagy tudatlanul a szeme csuklóspántjáig, amitől első ízben olyan hármasiker tüsszentésbe csapott, hogy a lábánál haptákoló jó hajtó kutyája, a Krajcár úgy megijedt, hogy fölborzolt szőrrel ugrott neki a mögöttük ballagó juhász lehajtott fejű szamarának, amelyik ettől annyira megvadult, hogy a már éppen kirakodott (hetipiacos napon) sárvargák, cserepesek, fazekasok edényutcájába rontott törve, zúzva sátrat, korsót, tányért, butéliát.

A csóré kisördög a kezét dörzsölte össze örömiben. Mindenki öklét rázva káromkodott. Nagyot emeltek a pokol létszámán. Pedig ez még csak az eleje a dohányvállalkozásnak.