A szabadságos katona ment hazafelé, találkozott az úton egy cigánnyal, azután együtt utaztak. Amint mentek, mendegéltek, találtak egy zacskó aranyat. A szabadságos katona ügyesebb volt felvenni, mégis meg akarta osztani testvériesen a cigánnyal, mert-mint mondta-együtt találták. De a cigány magának követelte az egészet. Addig osztozkodtak, a cigány eltalálta, hogy legyen azé az arany, aki nagyobbat tud hazudni. A szabadságos katona beleegyezett.

Elkezdett a cigány hazudni. Elmondta, hogy volt az ő apjának olyan szép háza, hogy a királyok megirigyelték, s annyi pénze, hogy már nem talált helyet, ahová tegye.

Azt mondja a katona:

- Ez mind meglehet, de énnekem volt olyan lovam, hogy az egyik esztendőben csikót ellett, a másikban cigányt.

-Az már nem igaz! -mondta a cigány, s a zacskó arany a katonáé lett.