Mesetár

Volt egy ember. Vele éldegélt az apja. Már idősecskének számított. Az ember fia nem szerette, hogy az apjával egy asztalnál eszik. Mert nem tudott már úgy enni, ahogy ő, hanem úgy evett, mint egy gyerek. Az ember azt gondolta, hogy csinál az apjának egy vályút, egyen abból.

Meglátta a saját kisfia, mindenre kíváncsi gyermek, mindjárt kérdezte az apját, hogy mi lesz abból, amit éppen most csinál.

- Öregapádnak csinálok egy vályút, mert már nagyon öreg, ne egyen az asztalnál, hanem ebből a vályúból, ni.

Ebből nagyot tanult a gyerek.

- Ugye, édesapám, ha majd maga is megöregszik, én is csináljak magá- nak ilyet, hogy abból egyen!

Az ember elhajította a deszkákat, szöget, kalapácsot, mert eszibe hozta saját gyereke, hogy ő is megöregszik, s akkor elkussolhatják az asztaltó vályúra.