Mesetár

A cigány elment volt az erdőre, felmászott a fára. Vágja ott azt az ágat, akin állott. Hát az erdőpásztor meghallotta, hogy ott vágja a fát az erdőn. Odanízett, hogy lássa, ki vág fát az erdőn, ki mér ott fát vágni. Látja, hogy ott a fa tetejin egy cigány, ott vágja a fát.

- Mit csinálsz ott, te cigány? - Vágom a fát.

- Leesel onnat.

Egyszer csak hupp, leesik a földre.

- Na, te Isten vagy, hogy tudtad, hogy leesem - azt mondja az embernek a cigány.

Egy kis rongyos lúval volt, szekírrel. Megrakta a szekerit egy kis ággal, fával, mivel.

- Na - azt mondja -, ha Isten vagy, mondd meg, hogy mikor halok meg - a cigány mondta az embernek.

- Amikor hármat f. . . ik a lovad.

Sár volt, mert esett az eső, mint most is, és hó, eső. Hajtotta volna a lovát, de elvágta az útat a kerík, nem bírta a lú a szekeret. F . . . ik egyet a lú, de csak csapkodja. Közzeledik osztán a csinált úthoz, azonban ott volt egy kis kaptató. Hogy kimegy a csinált útba, megcsapja a lovát. Elf . . . ja magát a lú. Na istenem, már még csak egy kell. Kikapja osztán mégis a kocsit a csinált útba a fával. Lefekszik a cigány oda a csinált útba. Azírt feküdt le, hogy ne haljon meg fennállva, lefeküdve haljon meg, ne üsse meg magát. Jű egy motoros. Ott kürtöl, de a cigány fel se tartja a fejit, hogy álljon onnét félre az út közzepibűl. Hogy nem kőtt fel a cigány, megállott a motoros, nem hajlott rá a lúra, szekírre, cigányra.

- Kelj fel onnét, te cigány!

- Ne beszíljen a hótt emberrel! - azt mondta.

- Híj, hát hótt ember, aki beszíl!

Van a motorosnak egy jó pálcája, ráüt a cigányra. Az se veszi tréfára a dolgot, felugrik. Volt ott kűjjel egy boglya. Akkor is mind esett az eső. Elfut a cigány a boglya mellé, belédugja a fejit a boglyába, hogy ne ázzík.

- Na - azt mondja -, belédugtam a baglyába a fejem, nem bánom má, ha az istennyila megüti is a s . . . emet.

Hát túl a boglya mellett megint volt egy más ember másfelűl. Az nekifordul, s a cigány s . . . ire egy pálcával ott jól rácsap, ahogy csak tudott.

- Na már Istenem, hát nem azírt mondám, hogy olyan hamar megfogadd.

A cigány is kikapá a boglyábúl a fejit, elment haza a kis fával, lovával, kocsijával. Ha a fejit ki nem húzta volna a boglyábúl, még most is ott volna. Nna!

Elmondta: Kovács István kokas
szerk. Kovács Ágnes
Rózsafiú és Tulipánleány - Akadémiai Kiadó
Budapest - 1987