Mesetár

Hát a falusi papnak ugye megért a búzája. Kiment a faluba, hogy keres valakit, mert mán bizony nagyon érett vót, mán pattogott szét, a szemek, hogy majd keres, aki learatja neki. Hát nem tanált mán parasztembert. mindenki aratott a határba. Hát összetanálkozott egy cigánnyal. Hát mondja:

-Elgyünnél nekem learatni, Zsiga, ezt a búzát-e?

- El bizony, plébános úr, ó, nagyon tudok aratni! Úgy levágom magának, mint annak a rendje!

- No, jól van, Zsiga, akkor gyere - azt mondja -, majd elmegyek veled, megmutatom, hogy hol van a búza!

- De plébános úr, de előbb én megreggeliznék, mer éhes vagyok nagyon!

- No, jól van - aszongya -, gyere, majd a szakácsné ad neked reggelit! No, hát a szakácsné adott neki pálinkát, adott neki szalonnát, kolbászt, nagyon megreggelizett a cigán. Csak úgy nyögött, úgy jóllakott. Aszongya:

- Tudja mit, plébános úr, ha mán nem köll nekem délre majd megállnyi, hogy pihenjek, ebédöljek, ha mán itt vagyok, megeszem én az ebédet is!

- No, jól van akkor - azt mondja-, ténleg, akkor mán arathatsz, míg a Nap le nem megy! -mert régen napkeltétül napnyugtáig vót egy nap, a napszám. Megegyeztek oszt egy zsák búzába. No de ám a cigány megette az ebédet is...

- Tudja mit, plébános úr, mit mondok magának: hát énnekem még öregapám se dolgozott ebéd után! Mindég lefeküdt. Hát én is lefekszek.

Hát így a papnak ugye nem lett learatva a búzája. Hanem kiment újbúl, keresett, aki learatná. Hát akkor egy parasztembert tanált, az oszten jó szorgalmas ember vót. No, megegyeztek. hogy: egy napra egy zsák búza. No, úgy is vót. Vágta a parasztember, dolgozott, rakta keresztekbe, nagyon sokat dolgozott. Alig várta, hogy a Nap lemenjen az égről, mehessen haza. Vette a kaszát a vállára - de már alig vót annyi ereje, hogy hazamenjen. Azt mondja a pap neki:

- Te ide figyeljél, te gazda, tudod, mit mondok neked: csak kaszáljad te tovább, csak arassál te, nagyon jól megy neked ez az aratás - azt mondja-, jól haladtál-e, mer még - aszongya - a Napnak az öccse még nem kel föl ! - a Holdat mondta ja a pap.

-Hát bizon már az is az égre gyütt.

- Te csak arassál ! - csak egyre mondta a pap.

No, jól van, mán mérgeskedett azé, mérges vót. de hát nem akarta mondani, a pappal nem akart ellenkezni a gazda. No, jól van. Vette oszt a kaszát már mikor hajnal felé, oszt bizony elballagott haza, alig bírt hazamenyi a fáradságtúl. Lefeküdt, aludt egyet. Utána vette oszten, amin feküdt, a trúzsákon, kirázta belőle a szalmát. No oszt fogott a pap egy zsák búzát, odatötte a trúzsákba. Azt mondja:

- No - aszongya -, megvót.

Csak tartotta oszt a zsákot a paraszt. Aszongya ja pap:

- No, készen van, amibe megegyeztünk - aszongya -. megvan a zsák búza.

- Nem úgy van az, plébános úr, tudja mit, ennek a zsáknak még öccse is van! Még az öccsinek is adjon - aszongya -, egy másik zsák búzát!

Hát így a parasztember túljárt a papnak az eszin, pedig az akart átjárni az ű eszin. Így jártak.

Magyar Zoltán
A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó
Budapest - 2004