Mesetár

Volt a világon egy róka, ballagott, ment fonóházat keresni. Előtalálta a farkast.

- Hová mégy, róka koma?

- Elmegyek a fonóba.

- Én is megyek.

- Gyere no - mondja a róka -, leszünk ketten.

Ballagtak, ballagtak. Útközben találtak egy házat. Bementek, hát ott egy kosár szilva, nincs megfőzve. A róka elküldte a farkast tűzrevalót szedegetni, ő meg addig jól beszedegetett a szilvából. Meggyújtották a tüzet, kifőzték a lekvárt, fölvitték a padlásra, lett három kannaderékkal. Visszamentek a házba, a farkas beült a kuckóba, a róka meg a kispadkára. Egyszer a róka megéhezett, elkezdi a padkán:

Frincifráj,

Krisztináj,

gyere körösztölni!

Aztán megint rákezdi:

Frincifráj,

Krisztináj,

gyere körösztölni!

- Hallod, pajtás - mondja a róka -, engem hívnak körösztölni!

- Eredj, pajtás, ha engem hívnának, én is mennék!

Kiment a róka, fel a padlásra. Megevett egy kannaderék lekvárt, azután visszament a szobába.

- Nem hoztál nekem, róka koma, semmit?

- Nem ám, még magam sem laktam jól úgy, ahogy kellett volna.

Felült a padkára. Fonnak, fonnak, de már a farkas nagyon éhes ám. Egyszer a róka megint elkezdi:

Frincifráj,

Krisztináj,

gyere körösztölni!

- Hallod, pajtás, farkas koma! Engem hívnak körösztölni.

- Eredj - azt mondja -, ha engem hívnának, én is elmennék.

Felment a róka a padlásra, megint megevett egy kannaderék lekvárt. Mikor visszaér, azt mondja a farkas neki:

- Most sem hoztál, róka koma, semmit? Én már nagyon éhes vagyok.

- No, no - mondja a róka -, hoztam egy kis kenyeret, eldugtam a zsebembe, edd meg.

Felül ismét a kispadkára, fonnak, fonnak, azt mondja egyszer megint:

Frincifráj,

Krisztináj,

gyere körösztölni!

- Hallod, farkas pajtás, engem hívnak megint körösztölni!

- Eredj, ha engem hívnának, én is elmennék.

Kiment a róka, fel a padlásra, megette a harmadik kanna lekvárt is. Mikor jött le a padlásról, a saroglya (létra) második fokáról leesett, mert maga is úgy akarta. Elkezdett jajgatni:

- Jaj, jaj, farkas koma, gyere! Ember van a padláson, mind megette a lekvárt. Föl akartam menni, hozni akartam neked is, leestem.

Az ember épp jött be a kiskapun, még egy botot is hozott. A róka meglátta, elszaladt, a farkas meg jól kikapott. Mikor utolérte a rókát, az elkezdett jajgatni, hogy ő nagyon megütötte magát, mikor a padlásról leesett, vegye föl, vigye. A farkas hátára is vette, egyszer csak elkezdi a róka:

Vert viszi veretlent,

agya feje töretlent,

én jóllakva,

ő éhen,

mégis ő visz engem.

Egy darabig csak hallgatta a farkas, mit beszél a róka, de aztán megharagudott, levágta a földre. A róka megijedt, elszaladt. Utolért egy halas kocsit. Saroglya nem volt, felment valahogy mégis a kocsira, sok halat ledúrt. Utána lecsúszott ő is, elkezdett enni. A szegény ember nem vette észre, mi történt. Egy idő múlva arra megy a farkas is, látja, hogy a róka eszik.

- Mit csinálsz, róka koma, eszel?

- Lementem a Tiszára, egy lékben, nézd, mennyi halat fogtam. Alig bírom megenni.

- Hogy fogtad, róka koma?

- Benyújtottam a farkamat a lékbe, ott tartottam, míg csak nehezen nem jött ki. Eredj te is!

Lement a farkas, benyújtja ő is a farkát, egyszer megrántja, orra esett.

- Hazudsz te, róka koma.

- Nem én! Addig tartsd benne a farkadat, míg csak nehezen nem jön ki.

Addig tartotta a farkas a farkát a lékben, míg bele nem fagyott. Kiabál aztán:

- Gyere, róka koma, húzzál ki! Gyere, húzzál ki!

- Emlékszel-e, mikor levágtál a földre?!

Azzal a róka jóllakott és elment.

Mennek a Tiszára az emberek, kiabálnak a farkasnak, de az csak vonyított, feszelgett. Odamennek, látják a farka be van fagyva. Agyonütötték.

Így menekült meg a róka.

szerk. Tóth Béla
Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó
Budapest - 1984