Mesetár

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy nagy, sűrű, bozótos erdő, abba egy kis sündisznó tanyázott.

Ahogy járt-kelt, egy bokor alatt lőtt nyulat látott, aminek igen megörült. De nagy baj vót, mer nem birta megkezdenyi. Végre kitanálta, hogy bemegy a faluba, a mészáros jó barátja, majd megkezgyi az.

Halad, ballag a kis keskeny úton, hát kivel tanálkozik össze, mint a rókával.

- Hova mégy, sünike komám?

- Bemenek a faluba, mer tanáltam egy lőtt nyulat. Menek a mészárosho, hogy kezdje meg, mer nem tudom megkezdenyi.

- Vagyok én olyan barátod, mint a mészáros, meg tudom én kezdenyi.

- Jó, de hogy kezded meg?

- Felibe.

- Jó, odaadom a felit, a másik feli nekem elég.

Mentek aztán.

A ravasz róka ajjig tudta türtőztetnyi magát a gonoszságátó, mikor meglátta a nyulat a bokor alatt. Odaugrott, tépte, szaggatta. Látta a szegény kis sünike, hogyha ez így megy, őneki nem marad egy falás se. Hát közelítette volna a nyulat, de a ravasz róka úgy farolt, hogy hozzá ne férhessen a kis süni. A végén kiesett a könny a szemibő a kis sünikének.

- Róka komám, ez az igazság?

Az csakúgy falta a szőrös-bőrös nyulat, majd megfulladt belé, de mondogatta:

- Ez hát! Ez az igazság!

Gondolkozott a szegény kis süni, majd eszibe jutott, hogy megbosszulja a rókát. Mikor még az erdőt járta, észrevette, hogy csapdák vannak kirakva erre is, arra is.

Ahogy a róka mind megtisztogatta a csontról a húst, még egyszer megkérdezte a süni:

- Ez az igazság?

- Ez hát.

A róka nagyon jóllakott, má nem fogott úgy az eszi.

- Meg mernél rá esküdnyi?

- Meg én.

- No, akkor gyere!

A kis sündisznó elcsalta a rókát a csapdáho.

- No, esküdj! Tedd az első lábad a keresztre, esküdj meg!

A róka nagy jóllakott hasval odatette a lábát, de el se kezdte az esküt, mikor a csapda egy nagyot klattyant, ott fogta az első lábát. Ordított:

- Süni komám, hova hoztál, minyő kereszthe?

- Ez az igazlátó kereszt: a bűnösöket megbűntetyi, a bűntetleneket elbocsátja.

Elment a kis sündisznó, a róka meg ottmaradt. Addig vonított kínjában, hogy odacsalta a vadászt. Meglátta a vadász a nagy lompos farkú rókát, kapta a puskáját, rádurrantott. A róka meg egy nagyot vonított, aztán felfordult. Ezt érdemelte.

Nagy Zoltán -Nagy Ilona
Az ikertündérek - Akadémia Kiadó
Budapest - 1990