Mesetár

Volt a világon egy nagyon gazdag ember. Olyan gazdag volt, ládában őrizte a pénzét. Féltette nagyon. Sok puskát is tartott, a falak mind teli voltak aggatva fegyverrel.

Odakerült hozzá béresnek egy fiatal legényke, rácsudálkozott a rengeteg lövőszerszámra.

- Ugyan, gazduram, minek maguknak ez a sok puska?

- Hát, fiam, védelemből. A világ tudja, hogy sok a pénzem, de ezektől félnek, nem jönnek ide lopni.

A legény hetykén legyintett.

- Ezektől ellophatja, aki akarja!

A gazda a magáét erősítette:

- A hamar mérgessel, tüzeset köpővel nem szeret senki sem szembenézni.

Telt-múlt az idő, a legény egyszer három nap szabadságot kért.

A középső napon felöltözött betyárruhába, kést tűzött a csizmaszárba, kikormozta az arcát. Az övéről két rozsdás pisztoly csüngött.

Észrevétlen odaóvakodott a tanyaházhoz, a gazda meg hat fia éppen vacsorázott. A félig nyitott ajtón betartotta a pisztolyt, amiben golyó nem fordult meg már száz éve. Elváltoztatott hangon beszólt:

- Adjátok elő a pénzeteket, különben a halál markában vagytok!

A gazda meg a hat legény fia úgy megijedtek, hogy a kanál is kiesett a kezükből. Ültek megmerevedve. A legény rájuk reccsentett:

- Pénzt vagy életet, azt a betyár erre-arráját!

A gazda dadogva mondta, hogy a másik szobában tartja a pénzt. Közben azt gondolta, hogy átmegy a betyárral, addig a fiai puskára kapnak, ledurrantják a rablót. De a legényke is észnél volt.

Ablakhoz, ajtóhoz fordulva kiparancsolt:

- Ti meg vigyázzatok odakint, ha valaki megmozdul, lőjétek, mint a veszett kutyát!

A gazdáék ijedtükben odapislogtak az ablakra, és sok fegyveres alakot láttak. Pakolták kifelé a ládafia kincsét, a sok aranyat, ezüstöt, miegyebet. A legény egy kendőbe kötötte, aztán ahogy jött, úgy is ment. Harmadnapi szabadságáról hazaér a béresgyerek, látja, milyen szomorú a gazda meg a családja.

- Hát magukkal mi van, hová lett a sok puska a falról?

- Hagyd el, fiam, amíg oda voltál, elvitték a rengeteg pénzünket. A sok puskát a sarokba hánytam.

- Hogy vihették el a pénzt ennyi fegyver közül?

- Hogy? Voltak azok a betyárok csuda tudja, hányan. Ajtón, ablakon lógtak pisztolyostul, akár a szőlőfürtök.

A legény kételkedett.

- Lovasok voltak? Nyomot hagytak maguk után?

- Nyomot nem hagytak, de sokan voltak!

- Egy betyárnál itt több nem járhatott - erősködött a béres.

- Ha ezt bebizonyítod, sok pénzt adok - így a gazda.

Akkor a béresgyerek előszedte a betyáröltözéket, kikormozta magát, a gazdáék elé állt, elváltoztatott hangon beszélt:

- Nézzenek meg! Én magam jártam itt tegnapelőtt vacsorakor. A pénz pedig itt van, számolják meg, egy vas sem hiányzik belőle!

Az öreg gazda meg a fiai szégyellték ijedségüket, amitől ők tizenkét betyárt láttak, vagy többet.

A legényt megjutalmazták, amiért megtanította őket, hogy nem a puskában lakik a bátorság.

szerk. Tóth Béla
Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó
Budapest - 1984