Mesetár

Hol vót, hol nem vót, ez bizony má nagyon régen vót, hogy vót egy nagyon-nagyon zsugori ténsasszony. Hát ez a ténsasszony annyira szerette a gombócokat, hogy ha má csak tehette, mindig azt csinált magának. Hát egyszer is vendégeket várt, csinált nagyon sokat. De annyira telhetetlen vót. hogy bár mind ű akarta megenni. No, mégis a vendégeket megkínálta avval a gombócval, de oszt akkor ahogy kevergette ott a gombócokat, egyre azt beszélte. Mer vót neki egy szolgálójánnya. Hát ugye a szolgálójánnak mindig parancsolgatott, oszten: vizet hozzá, vagy most mosogassá, most az állatokat végezzed, most söpörjél, takarítsál - mindig dógot parancsolt neki. Úgyhogy annak nem adott a gombócokbúl sohase. Hát azt beszéli a gombócoknak - hogy kevergeti:

- Gombócok, gombócok, ha véletlenül a szolgálójány meg akar benneteket enni, akkor inkább - azt mondja - változzatok békává! De akkor se ne hagyjátok, hogy megegyen benneteket!

No, úgy is vót. Ugye fölszolgálta a vendégeknek a ténsasszony a gombócot - hát nem is bízta a szolgálóra. Mikor ami megmaradt, akkor azt is eltette: „Jó lesz ez nekem - azt mondja --, egy hétig is eszem.- Akkor megint elkezdte a gombócoknak:

Gombócok, gombócok, de vigyázzatok, nehogy a szolgálójány megegyen, majd csak inkább maradatok meg nekem!

No, a szolgálójány meghallotta. „Na megállj. aszongya, te zsugori ténsasszony, majd kibánok én veled! Lement a tó partjára, szedett vagy tíz békát. Szedte egy fazékba. No, akkor a tálból a gombócot megette a szolgálójány. De nem is ette vóna meg, de amilyen szervtelen vót az asszony, azér rágondóta magát, hogy megeszi. A békákat meg beletette a tálba.

No, ebadtáját neki, megy a ténsasszony másnap, no majd - nyalta a száját-, majd eszi a gombócokat. Hej, mikor fölemeli a fedőt: elkezdenek ugrálni a békák! De meg se álltak a békák, csak ugráltak. ugráltak, mentek a patak felé. Az meg ment utánok siratva:

- Gombócok, gombócok, gombóckáim, gyertek vissza. gyertek vissza. Változzatok vissza! Változzatok vissza, hogy megehesselek benneteket!

De rá se hederítettek a gombócok, a békák. Mentek, mind beugráltak a patakba. Az meg ott lesett utánuk, ott sírárkozott, hogy a „gombócok, gombócok, gyertek vissza". Hát így járt a zsugori ténsasszony.

Magyar Zoltán

A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó

Budapest - 2004