Mesetár

Volt egy szegény ember meg egy szegény asszony. Hát reggel ahogy kelnek, látják, hogy az országúton sereglenek a vásárba az emberek. Azt mondja a szegény ember:

- Édes feleségem, hadd menjek be má én is a vásárra!

- Ó, ember, ember, minek menne, péz nékű bolond ott az ember.

- Hát, édes feleségem, legalább szétnézek.

- Bánom is én.

Megyen oszt a szegény ember az országúton. Egyszer csak látja, hogy egy legény kilenc szép ártánydisznót hajt. Azt mondja a szegény ember úgy magába, lassan:

- Nem bánnám má én, ha az ördög adná is, csak adna nekem egyet!

Meghallotta ezt a legény, visszafordult:

- Mit mond maga, szegény ember?

- Azt mondtam, hogy nem bánnám, ha az ördög is adna egyet a disznóbó, de legalább nekem is vóna.

- Ide figyeljen, mind magának adom. Itt van a bot, hajtsa haza, magának adom.

- Ne járassa a bolondját a szegény embervel!

- Dehogy járatom. Hajtsa, fordítsa vissza! Mőre lakik?

Örült a szegény ember, mikor maga elé vette a kilenc szép ártányt. De nem sokáig tartott az örömi, mer a legény utánakiáltott:

- Hej, te szegény ember, én az ördög vagyok! Éccaka egy órakor megkopogtatom az ablakod. Ha kilenc kérdésemre meg nem válaszolsz, viszlek téged is, meg a kilenc ártányt is.

Hajtott szomorúan haza a szegény ember. A feleségi a kapuba várta.

- Emberem, kinek a disznóját hajtod?

- Ne törődj vele, nyisd ki a kaput!

Beterelte a szegény ember a kilenc disznót.

- Te ember, hát kié, mié?

Elmondta oszt a szegény ember, hogy járt, mint járt. Búnak eredtek mind a ketten.

- Mit csináljónk velek, ember? Ólónk sincs, amibe bezárnánk, se ennyi nem tudok nekik adnyi. Szurkáld le!

Leszurkálta a szegény ember mind a kilenc ártányt, felporkolta, betette a füstölőbe. De bizony ennyi nem mertek vóna belőle a világér se. Este lámpát se gyútottak, csak búslakodtak a masina mellett.

Egyszer csak dobolnak kegyetlenű. Kinyitja az ablakot a szegény asszony, hallgatja a kisbírót. Hát azt dobolták, hogy katonák érkeztek a faluba. Ahova bekopogtatnak, mindenütt szállást kötelesek nekik adnyi, senki el nem kűdheti őköt, mer azt megbűntetyik.

- Nohát, nálónk oszt gyöhetnek, ember.

Jaj, jaj, alig mondja ki, máris kopogtatnak. Beugrik egy szép katona.

- Adjon Isten jó estét!

- Adjon Isten, vitéz uram, üljön le, üljön le!

Helyet törültek a katonának, beszélgettek.

A katona éhes volt, hát egyszer megszólalt:

- Gazduram, gazduram, vacsora nem lesz?

- Jaj, vitéz uram, olyan szegények vagyónk, mint a templom egeri, nincsen nekőnk semmink az égvilágon!

- A pipámra csak akad még egy kis üszök?

- Nézze meg a füstölőbe, ott még biztos akad!

Kiment a katona a sötétbe. A füstölőbe pislákolt még egy parázs. Rátesz a pipájára, áll fel, hát a fejit beleveri a sok húsba.

Megyen be.

- Gazduram, gazduram, huncutok magok. Azt mondják, hogy nincs ennyivalójok, oszt annyi hús csüng a füstölőbe, hogy mindenütt belevertem a fejem.

Megszólal a szegény asszony:

- Jaj, vitéz uram, nem emménk a. Az uramnak adta az ördög, oszt éppen máma éccaka gyön érte. Ha kilenc kérdésire meg nem felelőnk, elviszi a kilenc ártányt is, meg az uramot is. Má fel se bontottam az ágyat, le se akarónk feküdnyi, így várjuk a halálónkot.

- Édes nénikém, hozzon be a húsbó, amennyit bír, süssön-főzzön, majd megfelelek én!

- Akkor jó.

Az ember:

- Eredj, asszony, én majd rakom a tüzet, süssőnk-főzzőnk!

Nagy vót az öröm, süttek-főztek, jóllaktak. Megtörülte a száját a katona:

- No, gazduram, magok csak nyugodtan pihenjenek le, majd virrasztok én, majd várom én, majd megfelelek én.

Le is feküdtek, de nem tudták lehunyni a szemiket. Várták, hogy mikor veri meg az ördög az ablakot.

Éjfél után beszólt az ördög, azt mondja:

- Egy.

- Egy, amőre gyötté - válaszolt a katona.

- Kettő.

- Kettő, amőre visszamégy.

- Három.

- Három kereken sehova se mégy.

- Négy.

- Négyen a pokolba is elmégy.

-Öt.

- Akinek öt kaszás fia van, nem kaszál az maga. Rágyút a hosszúszárú pipájára, úgy nézi a fiait.

- Hat.

- Akinek hat eladólánya van, elég annak a maga búja baja.

- Hét.

- Aki hét kenyeret sütött, van még annak most is a pócon.

- Nyóc.

- Aki nyóc fejőstehenet fej, van annak teji, vaja, túrója, mindeni, nem kér a szomszédba.

- Kilenc.

- Aki kilenc ártányt ölt, estére is sülthúsval, főtthúsval lakott az jó.

Avval egy nagyot dombolt az ördög, elszaladt.

Másnap reggel még jó megvendégelték a katonát, bőven adtak neki útravalót is.

Azóta is boldogan él a szegény ember meg a szegény asszony, ha meg nem halt.

Nagy Zoltán -Nagy Ilona
Az ikertündérek - Akadémia Kiadó
Budapest - 1990