Mesetár

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt két testvér, mostohatestvérek.

Az öregebb testvérre szállott minden vagyon, a nagy ház, a sok jószág. A kisebb öccsinek nem maradt semmi az égvilágon, fődhöragadt szegény lett. A bátyja meg minden földi javakba dúskált, mindeni vót.

Egyszer a szegény öccsi bekopog a gazdag bátyjáho. Kigyön a bátyja az ajtón pöffeszkedve.

- Mit akarsz?

- Hát étessé meg, itassá meg, mer elpusztulok!

- Ennyi nem adok, de innyi ihatsz. Ott van az ereszet alatt egy hordó esővíz, igyál, amennyi beléd fér!

Nagyon megalázta a szegény öccsit.

Az visszafordult nagy szomorúvan, ballagott haza a kis viskójába. Ahogy megyen, csak lépteket hall maga mögött. Visszanéz, de nem lát senkit. Megint - ahogy ballag - hallja a lépteket.

- Ki követ engem? - kérdezi a szegény ember.

- Én, a szegénység.

- Mióta követsz?

- A bölcsőtől a sírodig.

Nagyon elbúsult a szegény ember. Gondolkodott, mitévő legyen. Hőj, fogta az ásót, lapátot, kiment a temető sáncába, nekilátott ásnyi. Megszólal a szegénység:

- Mit ásol?

- Mit ásnék? Kiásom a síromot, oszt belefekszek. Minek az életem?

- Akkor én is melléd fekszek.

- No, ha akarsz, má bele is mehetsz.

Jó nagy gödör vór, belebújt a szegénység.

- Bentvagyok.

Hű, a szegény ember kapta a lapátot, gyorsan betemette, ráhányta a fődet. Ballagott oszt hazafelé.

Attól fogva erősen nekilátott dolgoznyi, mer kire számítson. Dolgozott éjjelit napallá téve. Hú, nagyon jó haladt.

A másik évbe má nem állhatta a gazdag bátyja, megszólította:

- Hé, mi lett veled? Nagyon gyarapszól!

- Eltemettem a szegénységet.

- Eltemetted? Hova?

- A temetőbe.

Hű, ette a méreg a bátyját, a nagy gazdagot.

Ahogy esteledett, kapta az ásót, a lapátot, hogy kikaparja a szegénységet, hadd legyen megint az öccsi mögött, ahogy régen vót. Elkezdte kiabálnyi:

- Szegénység! Hol vagy, szegénység?

- Itt vagyok a fődbe eltemetve!

Odament, kiásta.

- No, kiástalak, hát szaladj gyorsan a gazdád után, mer nagyon gyarapszik.

- Ha bolond lennék. Hogy milyen hűségesen követtem, ő meg háládatlanul eltemetett.

- Akkor mi lesz veled?

- Te vagy nekem a drága kedves megmentőm, aki kiástál. Téged követlek, amíg élsz.

Úgyhogy még a mai napi is követyi a szegénység az irigy bátyát, ha még meg nem halt.

Nagy Zoltán -Nagy Ilona
Az ikertündérek - Akadémia Kiadó
Budapest - 1990