Mesetár

Hol volt, hol nem volt, volt egy szegény ember, egy legényt elvittek katonának. És letöltötte a három év katonaidőt, pont mán ment hazafelé. Hát régen csak ugye gyalogosan elindult hegyen-völgyön keresztül. Hát egy kis tanyára ért. Mán akkor nagyon megszomjazott, látott egy kis házat, beszólt:

- Adjon Isten jó napot!

De hát csend vót, nem szólt senki se. Hangosabban odaköszönt:

- Adjon Isten jó napot! Lakik itt valaki?

Hát ínég akkor is csend vót. Hát mire má harmadszorra köszönni akart, hát kilépett a házbúl egy nagyon szép jány. Mingyá meg is tetszett az obsitosnak. Hát oszt mondja neki, hogy:

- Nagyon szomjas vagyok, kaphatnák-e egy pohár vizet?

A jány fogta a poharat, a kúton húzott vizet, megkínálta az obsitost. Az obsitos érdeklődött. hogy:

- Hát csak egyedül laksz itten, ezen a tanyán?

- Nem - aszongya -, anyám bent van, főz fölalát.

Hát oszt gondolkodott az obsitos, hát nem tudta elképzelni, hogy mi az, hogy fölalá.

- Hát apád?

- Az kint van a mezen - aszongya.

- Mit csinál?

- Vadászik.

- Hát mire vadászik?

- Hát az ugye különösre vadászik - aszongya. - Amit megfog, az otthagyja, amit meg nem fog meg, azt hazahozza.

No, a katona, a leszerelő katona ebből se sokat értett. - Hát a testvéred? - aszongya.

- Hát az meg kis bajbúl nagy bajt csinál. Kint van a határba.

Hát ebből se nagyon sokat... De nagyon megtetszett neki a jány, hát megkérdezte, hát hogy ez most okos vagy nagyon buta.

- Hány éves vagy, te jány? Aszongya a jány:

-Én annyi, amennyi. Anyám kétszer annyi, apám öttel több, hárman teszünk ki százat.

Hát mán megszólalt oszt akkor az obsitos, hogy:

-Ide hallgass, mosten vagy nagyon okos vagy, vagy buta vagy! Aszongya:

- Buta maga, ha - aszongya - nem érti, hogy én mit beszélek. Hát aszongya:

- Magyarázd el, mert én nem értem!

- Hát anyám bent van a konyhába - aszongya -, babot főz. Ahogy a bab a fazékba le s fölszaladgál, hát az a föl-alá. Hát apámnak meg - aszongya -a gatyába annyi sok bolha van, hogy kiment -aszongya-a határba, az vadászik a bolhákra. Amit megöl, aztat otthagyja, amit meg nem sikerül megölni, azt hazahozza. A testvérem - aszongya - az meg - aszongya - kiment árkot ásni, a fődünk végét mind eljárják, az kis árokbúl nagyot csinál.

- Hát de - aszongya - akkor hát mondd meg, hogy hány éves vagy?

- Hát én tizenkilenc, anyám a duplája, apám meg öttel több, így hárman teszünk ki százat.

Aszongya neki:

- Hát te tényleg nagyon okos vagy! Elgyüssz hozzám feleségül? Aszongya:

- El hát.

Híttak egy öreg papot, föltette a vaskalapot. legényt lejányt összeadott. csaptak nagy lakodalmat. boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Magyar Zoltán
A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó
Budapest - 2004