Mesetár

 Krisztus urunk a földön jártában-keltében egyszer egy rác falun ment keresztül. Vele volt szent Péter meg Illés próféta. Mind a hárman erősen megszomjaztak, s megállottak egy gazdag rác háza előtt, akinek sok bora volt. Először Krisztus urunk ment be, s egy pohár bort kért a ráctól.

- Ki vagy? - kérdezte a rác.

- Én az Úristen vagyok - mondotta Krisztus urunk.

- Úgy?! Te vagy az Úristen, s mégis bort kérsz tőlem? Inkább te adj nekem!

Kiment Krisztus, s szomorúan mondta a társainak, hogy a rác nem adott bort.

- No, majd ad nekem - mondta Illés próféta, s bement a ráchoz.

- Adj' isten, rác ember! Adj egy pohár bort!

- Ki vagy, mi vagy?

- Illés próféta!

- Illés próféta?! Hiszen jó helyen jársz. A te neved napján mindég nagy jégeső szokott lenni. Hátha még bort innál! Vége lenne a világnak. Nem kapsz. Mehetsz.

Kiment Illés nagy szégyenkezve, nem is kérdezték: kapott-e, nem-e, látták az arcáról, hogy neki is kiadta a rác az utat.

- No, most én próbálok szerencsét - mondta Péter, s bement. Ő tudott rácul is, könnyebb volt a dolga.

- Jó napot, atyuskám! - Dáj mi párcsi vina! (Adj egy kevés bort.)

- Ki vagy? Mi a neved?

- Péter.

- Péter! Péter! Hé, leány - kiáltott a szolgálónak -, hozz egy kulacs bort!

Leültette Pétert, ölelgette, s mondta neki szíves szóval:

- Te vagy az én emberem! Amikor a te neved napja van, akkor káposzta, hagyma, uborka s minden van! Egyél-igyál!

Úgy megtraktálta Pétert, mintha az édestestvére lett volna.