Mesetár

Egyszer, amikor Mátyás király az országot járta, ráesteledett, aztán egy juhászhoz ment éjszakára. A juhász éppen birkapaprikást főzött, aztán meghívta a királyt is, mert nem tudta, hogy ő a király. Mikor esznek, egyszer csak a király bicskájára egy olyan darab hús akadt, ami nem kellett neki, aztán visszalökte a bográcsba. Erre a juhász fogta magát, aztán a kése nyelével egy nagyot csapott a király kezére.

- Tanuljon meg becsületesen enni! - azt mondja.

Megették a paprikást. Reggel köszöni a király a szállást meg a vacsorát, azt mondja a juhásznak, hogy látogassa meg őtet Budán, mert ő ott varga a királynál.

- Olyan pár bocskort szabok kendnek - azt mondja -, hogy haláláig eltart.

Mikor hazaért, mindenkinek mondta, hogyha jön a juhász, igazítsák hozzá.

Nemsokára el is jött a juhász. Kérdezi a palota kapujában az őröket, hogy hol van a Mátyás király vargája. Azok aztán vezetik is mindjárt a királyhoz. Csak bámult a juhász, mikor látta a szebbnél szebb szobákat, hát még mikor látta az ő ismerősét a fényes urak közt.

A király szépen fogadta a juhászt, mindjárt hívta ebédelni, de megmondta neki, hogy ezeket az urakat is tanítsa meg enni, mint ahogy őtet tanította. Leülnek az ebédhez, hát az egyik úr mindjárt visszalöki a késéről a tálba, amit kivett. A juhász meg a kés nyelével egy jót rácsapott a kezére.

- Tanuljon meg az úr emberségesen enni!

Az urak mindjárt előrántják a kardjukat, hogy összevagdossák a juhászt, de a király azt mondja:

- Hagyjátok csak, engem is így tanított meg emberségesen enni. No, mikor vége van az ebédnek, azt mondja a király:

- Mutassa meg kend ezeknek az uraknak, hogy hogy szokott a juhász. nézni a birkái után!

A juhász mindjárt rátámaszkodik a botjára, aztán néz. Azt mondja a király, az uraknak:

- Próbáljuk ki, mennyit bír el ez a juhász! - Azzal fogja a drága szép köpenyét, aztán ráteríti a juhászra. Int az uraknak, hogy ők is csinálják utána. Mikor már mind ráterítette a köpenyét, azt mondja a király:

- Gazember az, aki ennek a juhásznak nem ad tíz aranyat a saját köpenyiért.

Nem nagyon tetszett az uraknak, de mindegyik, aki levette a köpenyét, adott neki tíz aranyat. Alig fért bele a juhász szűre ujjába.

- No - azt mondja a király - most már mehet, földi, olyan bocskort varrtam kendnek, hogy haláláig eltart.