Mesetár

 Mátyás király egyszer az erdőben, amint sétált, hogy, hogy nem, eltévesztette az utat. Bolyongott erre, ment arra, nem talált ki az erdőből. Meglátott egy szegény favágót. Odament, köszönt neki.

 - Segítsen az Isten, te szegény favágó!

- Hát bizony reám is férne a segítség - sóhajtotta a szegény ember. De a szegény favágó nem ismerte, kivel van dolga. Hanem csak egy úrnak nézte Mátyás királyt.

Kérdi tőle Mátyás király:

- Hát, te szegény ember, vannak-e gyermekeid?

- Van biza, uram, négy, két szép fiam s két leányom.

- Hát aztán van-e pénzed?

- Hát az is akad, amennyi éppen kell. De tudod, uram, én a pénzemet háromfele osztom örökké.

- Hát azt te, hogy csinálod? - csodálkozott Mátyás király.

- Én úgy, hogy az egyik részével az adósságomat fizetgetem, a másik részét kölcsönadogatom.

- S hát a harmadik részét?

- Azt a sárba vetegetem.

- Ejnye, hát én még ilyen beszédet nem hallottam! – ámult el Mátyás király. - Hát mondd el nekem, hogy értsem ezt.

- Hát, uram, tudod-e, hogy az első részével az adósságomat fizetgetem, az azt jelenti, hogy nekem van még édesapám s édesanyám, s azok felnöveltek. Azokat most én tartom el. Azért fizetgetem a régi adósságom. A második részét meg, van két fiam, azt kölcsön adom nekik. Hogyha majd én megöregszem, akkor azok visszafizetik nekem.

- Hát a harmadik része?

- A harmadik részét sárba vetegetem, mert azt a két leányomra költöm. Ruházom őket, de azok nekem sohase adják vissza. Férjhez mennek, s otthagynak engem. Ez azt jelenti.

- No, neked aztán éles eszed van! Vág, mint a beretva! - dicsérte meg Mátyás király. - De hallod-e, te szegény ember! Én ebben a nagy erdőben elvesztem. Nem vezetnél-e ki?

- Jaj, uram, nem érek én rá vezetgetni senkit se! A szegény embernek dolgozni kell.

- Megfizetem én neked a napszámodat, csak vezess ki ebből az erdőből!

- Hát az már más beszéd, pénzért szívesen megteszem.

S azzal elindultak az erdőn, hogy kivezesse Mátyás királyt a szegény favágó. Hát amint mentek, ballagtak, beszélgettek. Kérdezi Mátyás király:

- Hát aztán, te szegény ember, láttad-e már a királyt?

- Nem én még, uram, sohase láttam, de szeretném meglátni, amíg élek.

- Most kiérünk ebből az erdőből, s ott rettentő sokan lesznek, a mezőn dolgoznak, s mikor meglátják a királyt, mindenki leveszi a fejéről a kalapot. Csak a király lesz egyedül kalapban. Akkor ott meglátod.

Ekkor éppen ki is értek az erdőből. A mezőn csakugyan rengeteg sok nép dolgozott, de mikor megpillantották a királyt, mindenki lekapta a fejéről a kalapot. Elkiáltja magát a szegény ember:

- Jaj, uram, nézz oda, mindenki hajadonfejt van, csak mi ketten vagyunk kalapban! Hát most melyikünk a király? Én vagy te?

- Hát egyikünk biztosan az - felelte kacagva a király, s megveregette a szegény embernek a hátát. Gazdagon megjutalmazta a szegény favágót, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Ez tiszta igaz volt, úgy láttam, mint most.