Mesetár

 A  gazdag ember felpakolt egy nagy szekér búzát, s béfogott hat ökröt, vitte a molnár komájához,

őrletni. Mikor odaért, a molnár felesége nagyon, de nagyon finom ételt készített. Megebédeltették, s

azt mondj a nagygazda:

- Hej, komám, hazug a maga felesége, de jó ételt készített. Azt mondja a molnár:

- Hazug a magáé, de nem az enyém. Hát a nagygazdának a felesége mindig betegnek tette magát. Se

nem törődött az urával nagyot, hogy mit főzzön neki, se  egyik, se a másik, örökké beteg volt.

- Na fogadjunk, hogy melyikünké hazugabb, s aki megnyeri, a másik fizet hat ökröt, s egy szekér búzát

neki. Jól van. Elmentek egyik a más feleségéhez, hogy lássák  meg, hogy tényleg melyiké hazug. De

felöltöztek koldus ruhába, hogy a fehérnépek ne ismerjék meg őket. A molnár felesége béhívta a

koldust, mert az szállást kért. A fehérnépszállást adott, vacsorát adott neki, mindent. A gazdag

ember felesége is béengedte a koldusnak öltözött molnárt, azt mondja:

- Jöjjön, ott meghálhat. Oda a kályha mellé húzódjon meg, s ott háljon meg - de semmi ételt nem

adott neki. Egyszer gazdag ember felesége megölt egy malacot, kisütötte, odatette a kürtőbe.

Megmézelt egy palack pálinkát, azt bétette a láda fenekibe, sütött egy rétest, azt tette a párna feje

alá, s felhöngörödött az ágyra. A molnár látta, hogy ott nincs semmi mozdulat, nincs amire várjon.

Éjféltájban jött egy cifra legény, az ágyba felhöngörödtek, ott beszélgettek a fehérnéppel. A

nagygazda, mikor hazament, koppantott az ajtón.

- Tessék? Béjött. Akkor a legény béfordult az ágy alá.

- Ki van ott? - kérdi a nagygazda. Azt mondja a felesége:

- Egy szegény koldust eresztettem be az este, azt mondtam, meghálhat. Kérte, hogy eresszem be, ő

ne kelljen künn a hidegben háljon. Beeresztettem.

- Jól tetted, adj valami ételt, valamit egyek. S azt mondja a felesége:

- Menjen be oda a másik házba, s ott káposztalébe kása meg van főve, amiből a tegnap délkor evett,

vegye ki, egye meg, mert én olyan beteg vagyok, halok meg.No - mordult egyet a gazdag ember, s

kihozza az ételt-, üljön ide fel, jöjjön atyafi, egyék maga is.  S azt mondja a molnár:

- Hát én nem eszem, s nem megyek oda, de ha idehozza, én is elfogadom. Mind esznek, egyszer csak

azt kérdezi a molnár:

- Ugyan bizony, gazduram, maga milyen álmot látott? Azt mondja, hogy:

- Én olyat, hogy van nekem egy gazda molnár komám. Felveszen két búzát a két vállára, kettőt csíp a

két hónya alá, s úgy megyen fel a kőpadra. Ezt ő arról mondta, hogy mán ő elvesztette az ökröket, s a

búzát is.

- Én annál másabbat láttam - azt mondj a -, én felvettem egy akkora nagy lapos követ, amekkora

palack pálinka meg van mézelve, s bé van téve a láda fenekibe. Én úgy vágtam egy akkora malacot,

amekkora malac meg van sütve, s fel van téve a kürtőbe, hogy az a malac úgy megakosodott, mint az

a rétes, mi a párna feje alatt van. De annak a malacnak akkora két szeme meredett, mint annak a

legénynek, ki az ágy alatt van. Ekkor a legényt, elé húzták, s kikergette a gazda, s a molnár komája

elnyerte az ökröket és a búza is az övé lett. Így aztán többet nem vitatkoztak azon, hogy melyiknek a

felesége hazug.