Mesetár

 Volt két testvér. Illetve nem is testvérek voltak, csak szomszédok. Az egyik nagygazda volt, a másik

meg szegény. A szegény ember addig dolgozott, a nagygazdának, hogy aztán a nagygazda úgy

béadósodott neki, hogy adott egy tehenet.  A tehén fejős vót. Fejte, fejte a szegény ember egy

darabig. Egyszer a nagygazda, azt mondta a szegény embernek, hogy már annyi tejet adott a tehén,

mint amennyivel ő bé volt adósodva. A tehén megfizette, úgy-hogy elvitte a tehenet. Volt abban a

faluban egy uraság, aki az ilyen ügyes bajokat rendezte. A szegény ember elment, s elpanaszolta neki,

hogy a másik mit csinált vele. Odahívatta a másikat is, s azt mondja:

- Na, feladok egy kérdést, s amelyik jól válaszol azé lesz a tehén. Mondják meg, hogy mi a leggyorsabb

ezen a világon, mi a legkövérebb, és mi a legédesebb? Menjenek haza, holnap jöjjenek vissza mind a

ketten, s amelyiknek igaza lesz, azé lesz a tehén. Elmentek haza.

- Hő - gondolja a nagygazda  -, ez könnyű. A leggyorsabbak az uraság lovai, a legkövérebbek az uraság

disznai, s a legédesebb az uraság méheinek a méze. A szegény ember elbúsulta magát, mit tudjon

válaszolni, de mondja a leánya neki:

- Én megmondom: a leggyorsabb a gondolat, mert a gondolattal percek alatt össze lehet járni az

egész világot. A legkövérebb a föld, mer a föld ad mindennek életet, ő adja az egész termést, ami

után élnek az emberek, állatok. A legédesebb pedig az álom, akármilyen jó dolga van az embernek,

akár jól lakik, akár nem, de az álomra mégis vágyik. Elmennek vissza másnap.  Amikor az urasághoz

megérkeznek, azt mondja az uraság.

- No, mi a válasz? A nagygazda gyorsan elé is ugrik az övével, azt mondja:

- A leggyorsabbak az uraság lovai, a legkövérebbek az uraság disznai, legédesebbek az uraságnak, a

méheinek a méze. Azt mondja:

- Nincs igazad. Halljuk - azt mondja a másiknak -, lám te mit mondasz! Azt mondja a szegény ember:

- A leggyorsabb a gondolat, gondolattal összejárja percek alatt az egész világot. A legkövérebb a föld,

belőle jön ki minden, a föld termése által lesz kövér minden. A legédesebb pedig az álom, akárhogy

van dolga az embernek, akármilyen jó dolga van, de az álomra mégis vágyik. Azt mondja:

- Igazad van. Tiéd a tehén. Akár magadtól találtad ki, akár valaki tanácsolta, jól tanácsolta.

- Van nekem egy leányom, s az tanácsolta.

- Na jó, én adok egy tojást. A tojást költesse ki, legyen csirke belőle, s holnap délebédre a csirkét

készítse el, csirkepaprikásnak. Az ember nagy búsan megyen haza, vitte a tojást. Odaadja a leánynak,

s elmondja neki:

- Ne búsuljon.

Adott a lány egy szem kását s elküldte vissza.

- Mondja meg az uraságnak, hogy ezt a kását ültesse el, nevelje fel, csépelje ki, legyen egy csomó

kása belőle, hogy legyen, amivel felneveljem a csirkét. Az uraság eldobja a szem kását, s azt mondja:

- Ezt nem tudom megcsinálni.

- Na, akkor a leányom a tojásból a paprikást holnapra magának.

 - No - azt mondja az uraság-, én adok egy szál kendermagot, vesse el a leánya növelje ki, áztassa ki,

tilolja ki, fonja meg, s szőjön belőle inget nekem, holnapra. Az ember a kendermagszemmel elment,

hazavitte, s mondja a leánynak. A leány azt mondja:

- Ne búsuljon semmit. Levágott egy vesszőt. Ezt vigye el az urasághoz, s mondja meg neki, hogy ebből

csináltasson orsót, guzsajat, osztovátát, hogy legyen amin én elkészítsem az ingnek valót. Azt is

eldobta az uraság, azt mondja:

- Evvel sem érek semmit. Hanem mondja meg a leányának, hogy holnap jöjjön hozzám ebédre. Se

gyalog ne jöjjön, se szekéren. Se felöltözve ne legyen, se mezítelen. Hozzon nekem ajándékot, s

mégse hozzon. Az ember hazamegyen, s elmondja mit kért az uraság. Azt mondja a lány:

- Ne búsuljon, elmegyek én. Menjen el, fogjon meg egy kecskét. A kecskének csináljunk hámot, fogjuk

bé egy szekérkébe. Fogjon meg egy nyulat, fogjon még meg egy madarat, tegyük egy skatulyába, s én

megyek, az uraságnak viszek ajándékot. Az egyik lábát cipőbe öltöztette, a másikkal mezítláb volt.

Amelyikkel mezítláb volt azt feltette a szekérkére, s közbe a kecskét hajtotta. A kecske ment, a

skatulyában vitte az ajándékot, a nyulat is vitte. Amikor az uraság meglátta, hogy ér oda, a kutyákat

elcsapta. Amikor a kutyák értek oda, a lány a nyulat elengedte. A kutyák rohantak a nyúl után. Mikor

odaért azt mondja:

- Na megérkeztem, tessék hoztam ajándékot. A skatulyát odaadta, akkor az uraság kinyitotta, hogy

nézze meg milyen ajándékot hozott a lány. S akkor a kicsi madár elrepült. Az uraság ekkor meglátta a

hogy a lány okosabb nála. Abban a pillanatban megérkezik két ember. Egy-egy kancát vezettek, volt

egy kicsi csitkó is velik. Egy éjjen megcsitkózott mind a két kanca, de az egyik csitkó megdöglött, s az

élő csitkót mind a kettő magjáénak tartotta. Azt mondja az uraság:

- Kössék meg a két kancát kétfelől, s a közre tegyék le a csitkót, s a csitkó amelyikhez fut, azé a csitkó. 

Azt mondja a leány:

- Nem úgy! A csitkót vigyék el jó messzire, kössék le, hogy ne tudjon mozogni, a kancákat csapják el, s

amelyik kancáé a csitkó az odafut a csitkóhoz. Úgy is csináltak, s akkor az egyik, kanca odafutott, s

akkor azt mondja az uraság:

-A magáé a csitkó. Akkor az uraság a leányt megdicsérte, hogy sokkal okosabb mint ő. Itt a vége.