Mesetár

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény öregasszony. S annak az öregasszonynak volt egy unokája, Annuska. Olyan szegények voltak, mint a templom egere. Hol volt mit egyenek, hol nem. Egyszer azt mondja az öregasszony:

- Hallod-e, Annuskám! Itt van ez a törülköző, vidd el a városba s add el, fiam! Amit kapsz érte, abból majd vesztünk tejet, kenyeret, s úgy éldegélünk.

Összerételgette, összehajtogatta az öregasszony, s beletette egy kosárkába a törülközőt, s Annuska elindult. Hát, ahogy megy az országúton, találkozik egy másik öregasszonnyal.

- Jó napot, néni!

- Adjon isten, édes leánykám! Hát te hova mész?

- Hát én megyek a városba. El akarom adni ezt a törülközőt, ha valaki megvenné, hogy tudjunk vele venni valami ennivalót.

 - Nézd csak, édes kicsi leánykám! Add ide nekem azt a törülközőt, s én adok neked egy bögrécskét.  Ennek a bögrének csak azt kell mondani:  Főjél, főjél, bögrécském!" El is cserélte Annuska mindjárt a törülközőt a bögréért, s megy nagy vígan hazafelé. Otthon kérdezi a nannyája:

- Na, Annuska, eladtad?

- Jaj - azt mondja Annuska -, nem adtam el, hanem elcseréltem ezért a bögréért.

- Hát ugyan bizony, édes leánykám, te miért cserélted el? Van itthon annyi bögrénk, hogy azt se tudjuk, hova tegyük. Nincs, amit beletöltsünk, minek nekünk a bögre?

- Ez olyan bögre, nannyó, hogy ennek csak azt kell mondani, hogy: „Főjél, főjél, bögrécském!" Hamar ki is próbálták. Letették az asztalra, s tányérokat raktak, s Annuska kezdte mondogatni:

- Főjél, főjél, bögrécském!

Csak rotty-rotty-rotty, kezdett rotyogni, főni, s tele lettek a tányérok tejbegrízzel, s utána a tányérokból kifolyt le az asztalra, le a földre, s immár az ablakokat is ki kellett nyissák, mert folyt ki az ablakon.

Hát az öregasszony elfelejtette mondani, hogy amikor már eleget főzött, akkor azt kell mondani:

- Elég lesz, bögrécském!

Csak folyt ki az ablakon, folyt ki a tejbegríz. Jöttek haza az iskolából, az óvodából a gyermekek, szekerek mentek lovakkal, s mind térdig jártak a tejbegrízben, még az árok is tele lett vele. Szerencsére éppen arrafelé járt az öregasszony, meglátta, mekkora csuda dolog van, megkereste Annuskáékat, beszólt az ablakon:

- Elég lesz már, bögrécském!

Aztán abban a helyben megállott, s egy hétig volt, amit egyenek a tejbegrízből, s még ma is élnek, ha meg nem haltak

Annuska is s a nagymamája is a bögrécskével együtt.

Itt a vége, fuss el véle!